Saturday, March 03, 2007

Híd Terabithia földjére.

Amit elsődlegesen le kéne szögezni ezzel a filmmel kapcsolatban, az a következő dolog:
Ez nem fantasy film mégcsak nem is mese! Csak meseszerű.
De azért ügye valami katalóguscímke alá mégiscsak el kell könyvelni. Ezért ha nagyon megerőlteti magát az ember akkor talán: családi film, kicsit drámai felhangokkal. Egyébként pedig egy "jó" film.

Dióhéjban a történet magva:
Amerikában vagyunk valahol vidéken. Adott az iskola lúzere és egy újonnan jött lány. Az egyiket azért csúfolják, mert már megszokták, hogy őt csúfolják, a másikat meg azért, mert más mint ők.
Ahogy az lenni szokott a közösség két számkivetettje egymásra talál. A srác szépen tud rajzolni, a lány pedig színes fantáziával rendelkezik, és érdekes történetet tud kitalálni. Bár az első találkozásuk nem éppen kellemes emlékű ( a lány benevezve 1 futóversenyre- amint amúgy csak fiúk indulnak- első lesz, sajna a főhős is ezen a versenyen akarja bizonytani, hogy nem is annyira béna mint azt a többiek gondolják), végül mégis sikerül megtalálniuk a közös hangok és barátokká válnak.
Az iskola világából elmenekülésképpen közösen alkotnak meg egy mesevilágot, egy képzeletbeli helyet, ahol fura lények, Terabithia lakói élnek.
Itt tudják feldolgozni és megoldani az iskolai konfliktusokat és megoldásokat találni rájuk.

A film alatt megismerjük a két szereplő, főként Jess, a fiú életét. 4 testvére van, szülei látástól mikulásig dolgoznak, és sajnos neki valahogy már nem jut ki a becéző szavakból. Elvégre ő a fiú a családban, neki kell segíteni. Hát nem túl pozitívan szemléli a világot, jah és mellesleg kamaszodó korban is van. Az élet rideg valósága és rajzai mesevilága között egyensúlyoz.
Leslie az új lány segít neki valamiféle egyensúly találni ebben a káoszban.

Ügyehogy nem egy tündéres-törpés mesefilm históriája?
Hát valóban nem az.
Viszont nagyon kellemes film, hiszen én úgy gondolom (saját magamból kiindulva) hogy mindannyiunknak voltak délutánjai, amikor suli után a téren, udvaron, (jómagam a)"körözőben" fáramászva, botokkal hadonászva küzdöttunk fura lények ellen hol üldöztük őket, hol pedig védtük erődünket. Ez mindenki életében megtörtént, aztán valamikor a kamaszkor határán eltűnt. Nekem még mindig őrzi 1-2 karcolás a emlékét, hogy egykor milyen grandiózus csatákat vívtam egykor.

Sajnos a marketing-gépezetnagyon elhibázta a kampányt. A plakát, a reklám spotok mind mind egy elképzelt lényekkel teli színes filmet adnak el nekünk. Még a hivatalos oldal is ilyen dizájnra épül. Én is egy Narnia szintű színes-vidám mozira számítottam.

De szerintem ha ezen túl lendülünk akkor nagyon kellemes élmény ér minket. Talán nem is gyerekekkel kell megnézni...hanem a bennünk máig ott rejtőző gyereket kell hagyni, hogy felébredjen. Visszaemlékezzen a rég volt suli utáni délutánokra, és nem utolsó sorban arra a tényre, hogy valamikor réges-régen ott az általános iskola táján még létezett/létezhetett olyan, hogy barátság fiú és lány között, mert -tegyük a szívünkre a kezünket-, ez valahogy picit átalakult az évek során. Így van vagy nem így van? Így van!
Hogy pontosan mire gondoltam itt rámutatni azt már leírta valaki más. Csupán idézni merek:
"...Egy ideig röhögsz, hogy ja, Terabithia, mi más, meg az erdő királya és királynője, ahelyett, hogy végre punkzenét hallgatnának, vörösboros kólát innának és hosszan smárolnának az iskola slozijában. Aztán azon kapod magad, hogy nem bírod tovább,[...] már nem tehetsz semmit: könnyes a szemed."
Lehet, hogy mégis meghazudtolom magam és arra lyukadok ki, hogy ez egy mese film? Mikor szakadt meg az ártatlanság? Hova tűnik a boldog gyermekkor? Sajnos a film erre is választ ad...


A drámai szálról nem beszéltem: nem szeretném lelőni a "poént". Annyit írnék csak, hogy az írónő a film alapjául szolgáló regényt saját fiának (aki mellesleg a film egyik producere és forgatókönyírója) írta, emlékül annak gyermekkori barátnőjére.

Sunday, February 25, 2007

Huszárik Zoltán: Szindbád (1971)

Filmelemzés


A Szindbád rendezője első nagy játékfilmje, melyet éppen 40 éves korában sikerült megrendeznie.

Huszárik Zoltán 1931. május 14-én született Domonyban.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolát csak második nekifutásra tudta befejezni, ugyanis 1952-ben kulák sarjnak minősítik, így személye „nem kívánatossá” válik az intézményben.

5 évbe telik, amíg sikerül tisztázni a magát és folytatni tudja a megkezdett tanulmányát (1957-et írunk ekkor).

Vizsgafilmjét 1964-ben készíti el Groteszk címmel. Kezdettől fogva a film megreformálása a célja, egy új stílus kialakítása. A film túlmutat korának vizuális formanyelvén.

A Főiskola Máriássy-osztályával fémjelzett Balázs Béla Stúdió tagja lett, ahol főként kísérletező kedvű alkotók dolgoztak.

A világon ebben az időszakban teljesedik ki a francia új hullám hatása. Elégia című filmje (1965) a magyar új hullám egyik filmnyelvi csúcspontja volt .

Ezután még több rövidfilmet (Egy mentőorvos naplójából, Capriccio) és 1 rövid dokumentumfilmet (Amerigo Tot ) készített.

1971-ben forgatja a Krúdy Gyula történeti alapján a Szindbádot, melyet Sára Sándor fényképezett.

A forgatókönyvet is saját maga írja. Sokan mai napig legjobb filmjének tartják. 10 évvel későbbi halálig még egy nagyobb filmet forgat, a Csontváry-t.

1981. október 15-én halt meg Budapesten.


Vizsgált filmem a Szindbád, Krúdy Gyula művei alapján készült. A forgatókönyvet, a rendező maga írta. Puszta adaptációnak tekinthetnénk, de ahhoz túlontúl erős a filmnyelvezet, amit használ, így hiba lenne beskatulyáznunk, ugyanis Huszárik Krúdy nyelvét fordította át a celluloid nyelvére. A szavak gazdagságát igyekezett a film kifejezőképességében is megmutatni.

Mint egy jó szakács úgy készített a ragyogó alapanyagból (Krúdy elbeszélései), válogatott hozzávalókkal (Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva és Dajka Margit alakítása), kitűnő körítéssel (Sára Sándor képei és Jeney Zoltán zenéje) egy olyan alkotást, amit nem lehet (maradva a hasonlatnál) egyszerűen behabzsolni, hogy aztán jöhessen a következő. Már első kóstolásra is, az első falattal érezzük, hogy ez valami más, muszáj aprólékosan kiélvezni minden összetevőt, majd hosszasan emészteni. Filmről lévén pedig szó többször érdemes újranézni, mert mindig talál valami újat benne az ember. Újabb gondolatokat vett fel, vagy emlékeket juttat eszünkbe, amiken el lehet gondolkodni, hogy tanuljunk belőle valamit.

Miközben a világ Patton tábornok hadi sikereit és Piszkos Harry hajszáit figyeli, mi itthon elmerülünk a boldog békeidők nosztalgiájában.


Már a kezdőképekkel megragadja az embert. Kissé furcsa képekkel nyit a film. Megismertet minket közelképek virágokról, zsírcsöppekről, fényképek, égő parázs, favésetek, háztető, montázs fotók. Ezek a villanásnyi képek uralják a filmet végig, irányítják tudatunkat a megfelelő értelmezés felé, végig kísérnek minket olykor vissza-visszatérve a film során.

A film elején ezzel a kaleidoszkóppal kezdjük meg utazásunkat Szindbád életútjával. Ugyanis a filmkezdetekor éppen azt látjuk, ahogy holttestét egyik szeretője útnak indítja – ahogy ő mondja - haza.

A kezdeti képkavargásból ugyanis egyszerre egy kocsi elé kötött fehér ló bukkan elénk és a zene dobbanásszerű megszólalására elénk kerül a főszereplő halott arca, hogy elkezdje elhagyott útját. A közeliket totálok váltják, és az említett villanások tarkítják. Szindbád halál alatti asszociációi. Úton van a túlvilág felé. A kocsi pedig úton...valahova. Álmodik. Mi pedig az álmát látjuk.

A kép sem áll meg. Vagy a képen van mozgás, vagy a kamera mozgása ad életet a képnek. A mozdulatlanság is mozog. Szindbád sem tud megállni...kocsiját visszafordítják, igaz előbb a hölgy leveszi a bundát róla, hiszen neki úgyis mindegy már.

A film keretét kettő táncos jelenet adja.

A főcím utáni Angyalok Tánca, mellyel megkezdődik Szindbád útja saját korábbi életének emlékein és egy tánc a jégen, amely után a táncpartner hölgy eltűnik a ködben.

E keretben végig kísérjük Szindbád történetét. Szerelmeit, kalandjait nőkkel, amelyek persze mind-mind megfelelnek az eredeti Krúdy történetek valamelyikének.

Ugyan az egész film Szindbád életéről szól, mégis kettő részre tudjuk bontani. Az első rész szerelmeit vagyis jobban szólva románcait mutatja be, a másik már készülődését a halálra. Szelleme ugyanis egyfajta fejlődésen is átmegy a mű alatt, mint ahogy élete során az ember is változik.

Miután szembesül előéletével, felkészül arra is, hogy befejezze azt. Ez a rész akkor indul el, amikor „életében” találkozik a halállal. A virágáruslány öngyilkosságával.

Előtte Majmunka, az idős szállásadó nő, valamint fogadott anyja segítségével éli át hódításait, de halál fuvallata útnak indítja, hogy elérje a megnyugvást. ( Mivel a filmvégén nem derül ki, hogy pontosan ki is temette el Szindbádot, gyanítom, hogy Majmunka sem élő személy, mindketten szellemek már, és a túlvilág határán összetalálkoznak)

Az film első felében az utazások csupán gondolati képek útján zajlik. A noteszből előjön egy emlék és máris indul az epizód. Hirtelen belecsöppenünk különösebb kezdés, vagy prológus nélkül. Majd, amikor elhangzik a lényeg (beszélgetések helyett inkább a szereplők monológjait halljuk melyeket a gyors vágóképek erősítenek fel) hirtelen visszacsöppenünk újra a szobába. Új gondolatok, új történetek jönnek. A virágáruslány után, azonban Szindbádnak, miközben Majmunkával beszél, újra és újra bevillannak a képek. Nyilvánvalóan felzaklatták őt a látottak. Innentől viszont már változik a film felépítése is.

Ugyan megint kisebb történeteket látunk, de ezek némileg jobban kapcsolódnak egymáshoz, és köztük egy mozgó vonat utal arra, hogy valóban utazunk. Ezúttal az elmúlás felé. A vonatból egyre kevesebbet látunk ugyanis. Előbb teljes hosszában látjuk, majd csak az utolsó kocsit és legvégül csak az ablakok fényét a sötét estében.

A téli táj ahova szinte átmenet nélkül érkezünk, egyértelműen a halál előszobája.

Szindbád egy határ vidéken mozog, Majmunka szobája utána, ami a túlvilág és az Élet között volt, mosta a Menny és a Pokol között vándorol. A film eleji sötét ruhás lány ismét megjelenik. Setétke. Aki részegeket vezet át a kihalt téli tájon. Szindbád ezután 1 búcsúhoz csatlakozik, hogy feloldást találhasson bűnei alól. Előtte egy barátjára próbálta meg áttestálni őket, de nem sikerül neki. Ott is az ördöggel kerül szembe, pont akitől távolodni szeretne. Életünk végén mindenért magunk vagyunk felelősek. A búcsúban kerül elő, hogy valójában az ördög kísértette meg őt. A film eleji Angyalok tánca után, az ördöggel is (sötét ruhás nő) is lejt egy táncot. Nem csak az életben halálában is szétszórja magát.

Fontos gondolatok ezek a halálról, a Halál utáni életről de a szerelemről és az élet mulandóságáról, is kapunk egy elképzelést.

A szerelem mozgatja életünket, és a halál zárja le. Ez a két dolog teljes biztonsággal jelen van életünkben. Nem is ember aki ezekkel nem találkozik. Aki nem lesz szerelmes minek él? Aki nem hal meg az pedig hallhatatlan, inkább Istennek kéne besorolnunk. Azzal, hogy a film a halál megmutatásával indít és azzal is zár le, egyfajta végtelenséget indít el. Hiszen a halállal egy új élet/történet kezdődik. És amikor lezárul újra indíthatjuk a filmet és indulhat megint az utazás.

A szerelem viszont továbbra is egy pontosan körülírhatatlan dolog marad. Nem tudjuk pontosan kibe is vagyunk szerelmesek, de azt tudjuk, hogy azok vagyunk. Szindbád sem tudja. Az egyes románcok bemutatásánál sokszor más kalandok képei kerülnek bevágásra. A szerelmek neveit sem tudjuk pontosan. Bár elhangzik több név is, mégsem tudjuk pontosan behatárolni kiről is van szó. Mindannyiunk ideálját (akibe tényleg szerelmesek vagyunk), így Szindbádét is, nem egy nőben találjuk meg, hanem ha összerakjuk minden románcunk résztvevőjének azon tulajdonságát ami miatt kivételesnek tartjuk őt. Szindbád nem találta meg csupán sodródott a szerelmi hullámokon. És végül senki nincs aki eltemesse. Olyan sokakhoz kötődött, hogy végül is nem kötődik senkihez sem.

Huszárik, tehát Krúdy történeteit úgy válogatta össze, hogy át tudjon vezetni minket egy, az ember életét bemutató Odüsszeián. Szindbád a Hajós, saját életének tengerén hajózik, ahol emlékei és románcai a kikötők, és tulajdon halála a Végső Rév.

A szavakat a filmben képekkel kell elmesélni. Egy kamera másodpercenként 24 képkockát rögzít. Huszárik és Sára azonban másodpercenként 24 festményt rögzítettek a celluloidra. Bármikor kinagyíthatnánk bármelyik képkockáját a filmnek és kiakaszthatnánk a falunkra.

Gyönyörű tájképek, kissé elmosódó színekkel, mint egy impresszionista tájkép. A belső életképeket nézve pedig néhol Lautrec képei jutottak eszembe. A békebeli idők kora köszön nekünk vissza vászonról, mintha egy képeskönyvet lapozgatnánk. A képernyőre 1 díszes képkeret kell már csak..

A kamera igen tág kivágásokkal dolgozik. Totáloktól kezdve a szuper közelikig, de legsűrűbben szekundot vagy félalakos kivágásokat látunk. A gépállás olyan mintha egy festő lenne a néző, aki letámasztotta állványát, hogy meg tudja örökíteni a pillanatokat. Azt a bizonyos másodpercenkénti mágikus 24-et.

Speciális kameramozgató eszközöket nem véltem felfedezni a filmben. Ha a kamera feljebb kerül, akkor is például egy ablakba van behelyezve, mi pedig az ablakon át nézünk Szindbádra. (Ezek a képek is idealisztikusak, vagyis egyszerűen kivághatóak és megállják önmagukban a helyüket.)

A jelentekbe bevágott gyors villanóképek sokszor a versek metaforáinak felelnek meg ezenkívül az film álomszerűségét erősítik fel. A mondanivalónk kívül a szavak által keltett érzéseket is kifejezi. Mikor Lenke azt mondja Szindbádnak, hogy már régóta nem is gondol rá, a bevágásban egy kékes jégdarabot látunk. A szavak ugyanis nyilvánvalóan jeges tőrként hatottak Szindbádra.

Másik alkalommal egy hölgy szőke hajának és egy széltől hullámzó búzamező párhuzamát látjuk.

A film elején is és végén is amikor közvetlenül a halál közelében járunk, a villanó képek között sok a faágakat, izzó parazsat,fa véseteket ábrázoló. A csupasz ág, a fel-fel izzó parázs az elmúlás, a favéset pedig az örökre megmaradó, de az idő múlásával egyre torzuló emlékek hasonlata. Másszor pedig a régi emlékeket látjuk újra és újra felderengeni vagy egy-két részletet mutat meg. Például az éttermi jelentben az ételek bevágása, vagy a gazdag nőnél, hogy éppen mit tart a kezében. Álmodunk és időnként bevillannak képek. A képi keretünket pedig Szindbád arcának közelije adja. Mind kétszer halálában.


Említettük a művészeti ágak közül az irodalmat, a filmművészetet, és a festészetet, de a zenének is jelentős szerepe van.

A villanóképekkel együtt Jeney Zoltán zenéje is hol a helyes hangulat megadását segíti nekünk, mint például a mulatós jelenetek, hol pedig a kép hatását erősíti.

Erre legjobb példa a film utolsó jelenete, Szindbád egy orgonát pumpál, a zene ügyebár Istenhez szól, Szindbád reményét, hitét fejezi ki. Amikor szívrohamot kap a pumpálás abba marad, és így a hangszer lefulladó, disszonáns hangja kíséri a képeket, és Szindbád most már végleges halálát.

Saját bevallása szerint: „A zeneszerzőnek alkalmazkodni a kell a rendező elképzeléseihez, mind egy általa megadott időkerethez, miközben az önnálló zeneművekre jellemő szerkezeti elemek e műfajban ritkán működőképesek. Ezért példáúl a Szindbád zenéje, stílusa a filmtől függetlenül nem nem értelmezhető számomra, mert ez a zene a filmben ugyanúgy a kor- és jellemábrázolás eszköze, mint a helyszínválasztás vagy a kosztüm.”


A címfőszerepet a Színészkirály Latinovits Zoltán alakítja. Játéka uralja a filmet. Nagyszerűen alakítja az életművészt, akiről pontosan nem tudni, hogy miből, de nagyon jól él. Bár az ilyen figura sokunktól távol áll, mégis apróbb gesztusokkal közel hozza hozzánk, minden külsőség ellenére ez az ember nem különbözik tőlünk. A Hajós mindenkiben ott van, aki valaha is érezte úgy, hogy talán rossz korban született volna. Ilyen pillanataink mindig akadnak.

(Érdekességként jegyzem meg, hogy Latinovits egyidős a rendezővel. A film szerintem mindkettőjük fő műve és ezt talán csak kiemeli, hogy egyikük sem élte túl sokkal a művet.)

A másik hangsúlyos szerep Dajka Margité, Majmunka szerepében. Kettőjük alakítása kitűnően kiegészíti egymást. Sok filmben láttam, hogy Latinovits mintha lejátszotta volna szereplő társait a vászonról. De ebben a műben, kettejüket azonos hangsúlyúnak éreztem.

Élete szerelmét Lenkét Ruttkai Éva játssza, aki „civilben” Latinovits felesége is volt.

Számomra kedves megjelenés Bánhidi Lászlóé volt. Fiatal koromra való tekintettel, én őt Matula bácsi szerepével azonosítottam eddig.


Végeredményben egy olyan filmet láttam, amely több művészeti ágat olvaszt bele a filmművészetbe, egyszerre ad remek szummát Krúdy művéről és csinál kedvet az olvasásához.



Források:

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=2361&i_city_id=3372&i_county_id=-1

http://hu.wikipedia.org/wiki/1971_a_filmművészetben

http://www.sulinet.hu/media/szindbad-0.htm

http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=7202

http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=7198

HVG 2007. január 6. 1.szám.54.oldal


Wednesday, November 01, 2006

Hiperkarma koncert Gödör klub

Hiperkarma koncertre javasolt jó korán menni, mert nagyon felfutott zenekar, hamar elkapkodják a jegyeket.
Hogy kik a fő közönség? Igazából a tiniktől - felnőttig mindenki megtalálható a koncerteremben. Bár igaz, a sorokat kábé életkorban emelekedő sorrenddel töltik meg a népek. Elől a sikító ifjúság, hátul a táncoló öregek.
Ebből persze, nem következik, h én is öreg lennék, csupáncsak annyi, h HK koncertre alapos edzés lehet 1 metálkoncert 0.sora, ha közvetlenül a színpad elé akarunk állni.
Nekem kell egy kis mozgástér, hogy jól tudjam magam érezni egy koncerten. Táncolós tipus vagyok. Jön zene,mozgok, pont.
Nem igazán tudom mondani, h hallgassátok meg a lemezt és döntsetek, mert az úgy valahogy más.
A zenéről: Jazz és rock'N'roll elemek keveredése (Felállás: 2 gitár, basszus, dob, billentyű)
A szövegek igazából alig érhetőek de értelmesek, el kell olvasni, h tud mit is hallasz, de tudatalattid érti. Olyan sok az amit megfogalmaz.
Rá kell hangolódni a hullámhosszra és együtt lebegni a többi emberrel. Ezt azért könnyű mert minden élethelyzetre van 1 szövegrészlet, tehát mind1, hogy milyen állapotban mész oda, hogyan érzed magad, az egyik szöveg stimmelni fog rá. Innentől pedig érzed, h ez a TE ZENÉD és rá is kapcsolódsz.
És nincs megállás, szinte minden koncertjükön eljátszák a teljes repertoárt (ha van rá idejük törvényes keretek között)
Egyszer próbáljátok ki.

A szerelem- az a bizonyos mágus

A szerelemről sokféle képpen lehet, beszélni. Mindig attól függ, hogy milyen is a hozzáfűződő viszonyoda témához. Nyílván, ha épp kosarat kaptál, vagy csalódtál, az egész dolgot a pokolba kívánod, akkor a szerelem a legrosszabb dolog, egy büntetés. Ám ha épp sikerült megismerkedned valakivel, érzitek egymást, akkor a szerelem a világ legcsodálatosabb állapota ami történhet veled.
Ne feledjük, az emberiség már közel 2 évezrede nem tudja meghatározni, h mi is ez. Költők egész sora foglalkozott és foglalkozik a témával, bekapcsolod a rádiót és alig hallani olyan számot ami nem róla szólna.

Nem tudom milyen összhatása lesz ennek az egésznek, kicsit filozófikus leszek, kicist realista, kicsit....tocis. Nem tudom megmondani mi a szerelem, nem is kellene, de sokszor kérdezzük egymást.
Mivel férfiember vagyok (avagy fiú kinek minttetszik) alapvetően csak ebből a nézőpontból tudom vizsgálni a dolgot. De ha 1 lány elolvassa és van vélemény, és gondolja írja le.

Múltkor is feltette nekem lányismerősöm a kérdést, íme akkor adott válaszom.
[16:25] Toci(l3'gbuv4r): a szerelem azért bonyi 1 ügy
[16:25] Toci(l3'gbuv4r): mert pont azzal ellentétes
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): ami emberré tesz minket..
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): tetszik nem tetszik
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): amikor szerelmes vagy
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): közelebb állsz az állathoz
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): ugyanis
[16:26] Toci(l3'gbuv4r): a szerelem 1 ösztönös reakció
[16:27] Toci(l3'gbuv4r): valójában a fajfenntartási ösztön 1 kellemes érzelemdboozba zárt változata..
[16:27] Toci(l3'gbuv4r): isszonyú jó reklámhadjárattal..
[16:28] Toci(l3'gbuv4r): a szerelmes ember egy paradoxon
[16:29] Toci(l3'gbuv4r): tehát ha vki azt mondja, h "Én szerelmes vagyok beléd! " nyugodtan mond neki "Állat vagy."ha a csóka megsértődik akkor nem elég értelmes..
[16:29] Toci(l3'gbuv4r): illetve
[16:30] Toci(l3'gbuv4r): most nézzük, h ez pozitív vagy negatív-e..
[16:30] Toci(l3'gbuv4r): ha érti: akkor át tudja gondolni
[16:30] Toci(l3'gbuv4r): tehát a szerelem nem is dúl annyira..
[16:30] Toci(l3'gbuv4r): az ösztönök még nem irányítják annyira..
[16:31] Toci(l3'gbuv4r): szal csak úgy mondta..
[16:31] Toci(l3'gbuv4r): ha viszont besértődik
[16:31] Toci(l3'gbuv4r): akkor már nagyon oda van szegény érted..
[16:31] Toci(l3'gbuv4r): totál rózsaszín köd....
[16:31] Toci(l3'gbuv4r): ilyenkor viszont gyorsan korrigálj...
[16:32] Toci(l3'gbuv4r): úgyis látod a szemén, h ez nem esett jól neki..

Hogy mit is akartam kifejezni?
A szerelem kezdete: mikor meglátod ŐT. Meglátod és egy ősi folyama kezd el benned működni. Nem vagyok biológus, csak ami így eszembe jut. Fizikai szimptómák:
Például marhára elkezdesz izzadni (deo ide-deo oda, az öregfűszeres ebben a helyzetben bizony tuti alul marad), tested az állati múltból megmaradt reflex folytán, bezony illatot termel.
Pulzus, vérnyomás emelkedik. Épp úgy mint munkavégzésnél, sportnál, most is teljesítened kell, egyes testrészeidnek több oxigénre van szüksége. (Teccik érteni). Tehát az tuti, hogy légzés is gyorsul.
Minden idegszálad figyel RÁ.
Csukjátok be a szemeteket és úgy vegyétek sorra az előbb felsorolt dolgokat. Ami láttok magatok előtt, az egy ösztönlény, ami attól emberi egyedül, hogy ruha van rajta.
De ez még nem szerelem. Ez az ELSŐ PILLANTÁS állapota.
Ez csak egy igen rövid ideig létezik. Utána lenyugszol és már irányítod magad. Elindul az udvarlás. Ennek már a kultúránkban megszokott módszerei vannak. Először ismerkedsz, randi. Aztán jön a többi.
És ezt az a hormon löket indította be, ami ez ELSŐ PILLANTÁSNÁL átjárta a tested. Egy kellemes érzés. (Hasonlóan a extrém sportolók adrenalin löketéhez. Hmmm....a szerelem egy speciális extrémsport?)
Hogy miért nincs végtelen szerelem? Mert idővel azok az anyagok feloszlanak a testünkben.
Ez egy picit bioszos ízű taglalás volt.

A szerelem az a hajtőmű ami mozgatja az életed 1 idő után. Nagy szerelem: gyors rakéta, mész mint atom, és minden mellett elrohansz. Aztán ha nem vigyázol: falnak mész. Sebességtől függően, ez akár fájhat is ...nagyon. Ezért előre szólok: VIGYÁZZ OSZLOP!
A rohanás sem árt, mert vannak olyan dolgok az életben amihez neki kell futni. Vagy helyből felszállni.
Kell-e nekünk a szerelem? Okvetlenül. A (számomra) kissé sivár, rohanós, fogyasztóközpontú világunkban, kell 1 végcél: Hogy tudd kiért, kinek, kivel élsz. Azért dolgozol, szerzel javakat, h EGYÜTT kellemesebben éljetek. Megaztán nincs jobb dolog mint valaki karjaiban 1 picit pihenni a nagy rohanás után. Szipp.
Mindenki keresi a szerelmet..énis...és előbb-utóbb mindenki rátalál. Ebben mindeki addig tamáskodik, amíg igaz nem lesz ez az állítás.

„Csodálatos dolog a szerelem, és ingyen van.”
„Loves breaks and love divides
Love laughs and love can make you cry
I can't believe the ways
That love can give and love can take away”

Mi a különbség a szerelem-szeretet-barátság fogalmak között? Van vkinek tippje?
Én valahogy így gondolkozom: A szerelem a sírig tartó szeretet. És barátság bármely 2 ember között létrejöhet. És több ember között egyszerre. De szerelem csak 2 ember között. Legalábbis úgy egészséges 1 kapcsolat. Akkor müködik jól.

Thursday, July 07, 2005

Schmidt Vera - Nézhetnélek lemezbeszámoló

A Wood&Strings III. koncerten lehett először megvenni Vera lemezét.
Már előzőleg a Gödör klubban kaptam egy kis ízelítőt, vagy inkább úgy mondom kiképzést. Így amikor Jamiék előtt játszott nem ért túl sok meglepetés, de ha első alkalommal kapom egész biztos, hogy el kellett volna kapnia valakinek.
Hmmm, ez egy kicsit csöpögősre sikeredett, most már lássuk az elemzést.
Először pár sort a számok elrendezéséről. Szerintem ez nem csak a koncerteknél fontos hanem a lemezeken is. Nálam ötösre vizsgázott.
Az első számban (Ébredésre) Verát halljuk egy szál gitárral kezdeni. Majd egy kis háttér dorombolás keveredik alá (Galambos Zoltán billentyűzése), de a gitár és Vera hangja domináns marad végig. (Ezt a számot a koncerten egyébként egyes-egyedül játszotta. bejött , mosolygott, köszönt, mosolygott és rákezdte. Egy szál gitárral, egyedül, nagy bátorság, szerintem sok zenésznek nem sikerülne.)
A második szám (Ne bántsd őt) szinte összeolvad az elsővel. Nem is lehet hallani hogy hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik. Nagyon találó, ha ez a koncereteken is ilyen lesz...
Harmadik (Süvít a szél) pedig még egy kicsit rádob a hangulatra. Kellemes gyors nóta.
Olyan jól van keverve a lemez, hogy szinte már tapadunk is a "play" gombra amikor lejár a korong, mert újra hallani akarjuk.

A dalok között mindenki talál magánakvalót, helyhez-időhöz megfelelőt. (Szerintem randira is megfelelő, majd letesztelem és ígérem megírom. Azért ez még odébb van.)
A szövegek könnyen emészhetőek ugyanakkor elgondolkodtatőak is.
Az "Ébredésre" elővezeti Vera hangját, és a kedvesen vidáman szomorkás szöveg megmutatja, hogy mire is számítsunk a következőkben.
Ha lenne Világbékért küzdő szervezet és annak himnusza, menten lecserélném a "Ne bántsd őt"-re. Ha lejátszanák Irakban menten itt lenne a világbéke. Vagy Jeruzsálemben.
A "Sűvít a szel"-et hallva pedig olyan életerővel töltödök fel (ami egyébként mindig jellemző rám), hogy ha kell a Duracell Nyuszit is lenyomom kézenfutva.
A többi dalról is pár szót:
"Késői találkozás" modern ballada, elvakult irodalmárok akár elemezhetik is. (Akik keresik még az Igazit és már feladják a reményt azonnal írassák fel orvosukkal, Csernusukkal a lemezt!!)
"Nézhetnélek", asszem a tehetségkutató műsorból már ismerjuk a számot.
"Írj nekem egy dalt", idéznék: "...A szívem a norvég erdõkbe szökött, tagjaim nehézkesen forognak, annyi, de annyi minden leláncol még...." a hangszerelés nagyon hasolonó a Norwegian Wood-hoz, legalábbis számomra.
"Életem szerelme" erre a számra pár szó erejéig még visszatérek. "...levelet kézzel nem írok már...Nescafé és e-mail vár..." Egy igazi XXI.sz-i szövegrészlet.
"Szeretsz és féltesz" szomorkásan indul, de aztán a zene begyorsít, beindul, lendületet szerez, és nekem annyi.
"Valaki hitesse el" szolid, gitár központű szám. Kell a pihi hiszen következik a
"Ne veszítsd el" én ezt a számot a lemezre érthető metafórának (vagymi) érzem. Egy az egybe át tudom értelmezni a korongra a dalt. És borzasztóan vigyázni fogok, hogy ne hagyjam el, hiszen mindegyik dal egy-egy kis ékkő.
Talán az "Életem szerelme" című számon még csiszoltam volna egy kicsit. Ebben van egy kis autómata dobalap (tucc-tucc, ha úgy tetszik) ez nekem egy kicsit sántít, de már békülök vele.

A szövegben több ismerős nevet vehettetek észre. Igen Az a Galambos Zoltán és Az a Borlai Gergő, és ha kinyitjátok majd a CD-füzetecskét, akkor ott lesz a teljes Jamie-Robi band és még sok másik remek zenész. De nem is fontos, hiszen a Schmidt Vera Band is ugyanilyen kitűnően játsza el a számokat a koncerten, ha nem jobban, mint a lemezen közremüködött művészek.

Azt a tehetségkutató marketinges fogást pedig kérem felejtse el mindenki. Vera anélkül is csúúúúcs. Verának nem kell beállni ilyen utalások mögé.

Mennyei királyság elemzés, legalábbis pár szó róla.

Ridley Scott utóbbi 2 filmje A sólyom végveszélyben és a fent említett mű nagyon tetszettek.
Főként az az igényesség ahogy szinte dokumentumfilm-szerűen bemutatja a közeget ahol a történet játszódik. Elképesztő aprolékossággal építi fel az atmoszférát. (Megjegyzem díszlettervezőként kezdte.)
Minden a helyén van.
A másik a fényképezés. A film tele van csatákkal, kereszteslovagok vs. szaracénok. Giga csaták, nagy öldöklések, de a kamera nem az öldöklésre figyel, nem aza fontos, hogy hány liter vér folyik el, micsoda csonkolások vannak itt...nem. Azt mutatja, meg hogy ez az egész dolog milyen értelmetlen és kaotikus. Van, hogy nem is észleljük, hogy éppen egy arab vagy egy keresztes lovag-e az akit épp meghalni látunk. A harc értelmetlen mivoltára mutat rá.
A harc a Szentföldön még mára sem zárult le...ezt a film végén ki is mondja a narrátor.
És ez volt az a rész ahol fejet hajtottam a film és RS mester előtt. Ezzel bebizonyította, hogy nem a Trója, az Arthur Király és a Nagy Sándor által keltett divathullámot akarja meglovagolni. Ez az egész film egyfajta tüntetés a Szentföldi örjöngés előtt. Burkoltan, finoman.

Itt egy másik, kicist hosszabb elemzést olvashattok.
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?id=4156

Wednesday, June 15, 2005

Lényegében a másik blogban elkezdett stílust akarom folytatni ebben a blogban. Az előző amolyan hirtelen felindulásból elkövetett netrekerülés volt. Próbálkozások.
Lesz majd itt zene, koncert ajánló. Film elemzések. Ami endem érdekel, és remélem titeket is. A másik is futni fog még. Majd oda is kreálok vmit. Oda a velem történteket, ide az ajánlókat. Amíg bele nem kavarodok.